Régi lakodalmakról és karácsonyi vacsorákról nem hiányozhatott a rétes. Annyira magunkénak érezzük, hogy féltékenyen hallgatjuk azokat a gasztrotörténelmi fejtegetéseket, mi szerint török eredetű a rétesünk.
Az elmúlt száz évben nem egy rendszerváltáson ment már át a magyar, és ez az étkezési szokásain is meglátszik. Nem csak abban változott sokat a helyzet, hogy mit eszünk, hanem abban is, hogy mikor.
Vegetáriánusnak lenni nem teljesen újkeletű táplálkozási hóbort. Nagyon sok vallás és szellemi mozgalom javasolta követőinek a húsmentes táplálkozást folyamatosan vagy legalább ideiglenesen. Buddhisták, hinduk, püthagoreusok soha nem ettek húst, a keresztények böjt idején, a muszlimok, zsidók pedig legalább disznóhúst nem.
A cukormentes diéta az egyik legelterjedtebb diéta típus. Valljuk be, a cukor kezdi magát első számú közellenséggé kinőni, vajon mennyire jogos aggályok húzódnak meg a háttérben? Egyáltalán tényleg jobbak-e a gyümölcsökben található kémiai anyagok, mint a mesterségesen előállított cukrok?
Esküvői ebédek, lakodalmak kedvelt első fogása az Újházi-tyúkhúsleves, amelynek névadója Újházi Ede, aki a békebeli Monarchia egyik legnépszerűbb színésze volt 1915-ben bekövetkezett haláláig.
Már alig egy hét van hátra húsvétig. Ez a nagyböjt vége. Van, aki komolyan veszi az évezredes szokást, és 40 napig tartózkodik a gasztronómiai élvezetektől, van, aki kevésbé vagy egyáltalán nem szigorkodik önmagával. Ezen döntés meghozatala mindenkinek a szabadságában áll, de aki szeretne beszállni valamilyen módon ebbe a folyamatba, még megteheti, hiszen sokan csak a böjt utolsó hetében, esetleg utolsó napján hoznak némi áldozatot. Még nem késő tehát egy rövid tisztító kúrához! Mire kell figyelni? Mi ennek az egésznek az értelme?
A paleo étrend egészen komoly történelemfilozófiai kérdéseket vet föl. Honnan tudjuk mi egyáltalán, hogy mit ettek az őseink? És ha tudjuk is, muszáj-e nekünk őket utánozni? Hiszen annyi évszázad, sőt évezred telt el az ember megjelenése óta, nem lehet, hogy igazodni kell a jelenhez a táplálkozás terén is?
Egyre többfajta étrend jön divatba. Húsmentes, gluténmentes, paleo, reform, bio. Ezek jelentős részét az jellemzi, hogy követői tartózkodnak bizonyos ételek vagy alapanyagok fogyasztásától. Mennyire tekinthetők ezek hóbortnak, és mennyiben tekinthetők előremutató kezdeményezéseknek, vagy esetleg szükségszerű diétának? Cikksorozatunkban ezt vesszük górcső alá. Ezeket megismerni nem csak azoknak fontos, akik követik az adott diétát, hanem főleg azoknak, akik nem, hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy különleges étrendű embernek kell főzz, és nem árt, ha érted, mi van a háttérben!
Minden szülő arra törekszik, hogy egészséges, tápláló ételeket adjon a gyermekének akár kétéves, akár kamasz. Ez természetes. Ennek ellenére könnyen előfordulhat, hogy gyengeségből vagy oda nem figyelésből a nagy jóakarat ellenére a gyermekünk szinte értéktelen táplálékon nő fel. Mire figyeljünk?
Étel, fűszer vagy növény? Egyáltalán, hogy kell kiejteni? Kari vagy köri? Indiai-e egyáltalán?
A paella egytálétel, amit fedő nélkül készítenek széles, lapos, kétfülű serpenyőben, amit keleten paellának, másutt paellerának neveznek. Az étel tulajdonképpen erről az edényről kapta a nevét. A rizst a La Mancha vidékén termesztett sáfránnyal színezik sárgára. A többi hozzávaló között lehet a murciai szárított édespaprika, az andalúziai olívaolaj és friss zöldségek, valamint a helyben termesztett citrom leve és egy kevés száraz fehér bor.
A palacsinta eredete a római korba nyúlik vissza, neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium szerint bronzpajzson sütötték. Az angolszász országokban húshagyó keddet palacsintanapként is emlegetik, ezen a napon (Pancake day) palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek.
Egy XVI. századból származó erdélyi szakácskönyv leírásából az derül ki, hogy a magyarok ételei között tekintélyes helyet foglaltak el a halféleségek. A századfordulóra azonban a sokféle halból (compó, tok, harcsa, semlyeng, menyhal, kárász, pisztráng, galóca, lepényhal, kophal, kövi hal, sügér, dévérkeszeg, hallyu, paduc, kecsege, stokfis, hering, angolna, habarnica, szardella, retke, süllő, kilencszemű hal, csík, stb.) 35 fajta teljesen eltűnt, és az elkészítési módok száma szintén lecsökkent. Azóta még inkább leszűkült ezen a téren az ételismeret, olyannyira, hogy a rántott és sült hal valamint a halászlé után sokan megakadnának a magyar halételek felsorolásánál.
- ‹ előző
- 3 / 3