Karácsony közeledtével a magyar konyhákból elmaradhatatlan a bejgli illata. Mákos vagy diós, esetleg újabban gesztenyés vagy csokoládés – mindenki megtalálhatja a kedvencét. De vajon honnan származik ez az ízletes, tekercses csoda, amelyet minden évben gondosan előkészítünk?
Az osztrák gyökerek
Bár sokan gondolják, hogy a bejgli egy ősi magyar finomság, valójában a gyökerei a 19. századi Osztrák-Magyar Monarchia időszakára vezethetők vissza. Az osztrákok körében elterjedt desszert, a strudel vagy rétes volt a bejgli egyik inspirációs forrása, de a tészta formája és a töltelék jellege eltérővé tette a két édességet.
A Beugel névre hallgató osztrák péksütemény – amely neve egyébként a "hajlítás" jelentésű szóból ered – tekercselt formájával adta meg a bejgli alapformáját. Ez az osztrák péksütemény később Magyarországon új életre kelt, helyi ízekkel gazdagodva.
Magyarítás a nagymamák konyhájában
A 19. század végére a bejgli Magyarországon szinte minden családi karácsonyi asztalon helyet kapott. Az első világháború előtt a magukra valamit adó cukrászdák és pékségek kínálatában is megjelent, ahol a makulátlan mázos tetejű, aranybarna tészta és gazdag töltelék volt a mérce.
A hagyományos mákos és diós töltelék mögött komoly szimbolika áll. A mák a gazdagságot és termékenységet jelenti, míg a dió a rossz szellemek elűzésére szolgált. Nem csoda, hogy ezek az alapanyagok ilyen fontos szerepet kaptak az ünnepi hagyományokban.
Modern csavarok
Ma már a bejgli nemcsak a hagyományok, hanem a kreativitás terepe is. A klasszikus ízek mellett megjelentek a gesztenyés, körtés vagy éppen pisztáciás töltelékek, amelyek az új generáció kísérletező kedvét tükrözik.
Akárhogy is készül, egy dolog biztos: a bejgli története éppolyan gazdag és ízes, mint maga az édesség. Legközelebb, amikor egy szelet mákos vagy diós bejglit majszolsz, gondolj arra, hogy a tányérodon ott rejlik egy darabka történelem is!