Csevap, mics, plyeszkavica

 A balkán legjellegzetesebb ételei a darált húsból készült, grillezett húspogácsák, kolbászocskák. Ezeket Romániában micsnek hívják, a volt jugoszláv utódállamokban pedig csevapcsicsának illetve plyeszkavicának. Ha még keletebbre megyünk, akkor kebab a neve. De miből készülnek és mi a különbség közöttük?

 

 

Nekünk magyaroknak a Balkánhoz fűződik a legtöbb egzotikus gasztronómiai élményünk, és ez rendben is van így, hiszen a Balkán nagyon szoros kulturális kapcsolatban van az egykori  török megszállás miatt Kis-Ázsiával és Perzsiával. A szóbanforgó ételeknek is megvan a kapcsolata közel-keleti megfelelőikkel. Azt lehet mondani, hogy ez egy olyan ételtípus, melynél nincs éles határvonal az egyes vidékekre vagy országokra jellemző fajták között, hanem az alapanyagok és az elkészítési szokások folytonosan változnak ahogy haladunk nyugatra vagy északra,  a nevük pedig országról-országra más. 
A csevapcsicsa szerű ételekre mind jellemző, hogy háromféle darálthúsból készítik: marha, disznó és birka. Ezek aránya az, ami például változik vidékről vidékre: keleten jellemzően kimarad a disznó - vallási okokból, viszont ahogy közeledünk a magyar vidékek felé, úgy növekszik annak aránya a birka rovására, hiszen annak jellegzetes illatát felénk manapság kevésbé kedvelik.
Az összesre jellemző, hogy zsírosabb húsokból készül roston vagy vaslapon. A formája a micsnek és a csevapnak szivar, míg a plyeszkavica fasírtra hasonlít, és ha nyugatabbra mennénk, akkor hamburgernek neveznék. Az is előfordul, hogy a csevapcsicsát pálcikára húzzák, hogy ne essen szét, de attól még nem lesz raznici, ami egy másik jellegzetes balkáni étel, de kevés köze van az előbbiekhez, mert az gyakorlatilag egy rablóhús, ami nem darálthúsból készül. Ezt érdemes tudni, ha véletlenül egy délszláv étterembe visz az utunk, és az étlapról rendelünk.
Szintén vidékről vidékre változik a fűszerezés. Egyesek esküsznek arra, hogy az igazi csevapba kizárólag bors és só kerülhet, míg mások "egzotikus" zöldfűszereket is beleraknak, mint a zsálya vagy a rozmaring. A hagyma és a fokhagyma aránya is változó, de mindkettő alapvető alkotóeleme mindháromnak.