A cukor és az egészség

Egyre többfajta étrend jön divatba. Húsmentes, gluténmentes, paleo, reform, bio. Ezek jelentős részét az jellemzi, hogy követői tartózkodnak bizonyos ételek vagy alapanyagok fogyasztásától. Mennyire tekinthetők ezek hóbortnak, és mennyiben tekinthetők előremutató kezdeményezéseknek, vagy esetleg szükségszerű diétának? Cikksorozatunkban ezt vesszük górcső alá. Ezeket megismerni nem csak azoknak fontos, akik követik az adott diétát, hanem főleg azoknak, akik nem, hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy különleges étrendű embernek kell főzz, és nem árt, ha érted, mi van a háttérben!

A cukormentes diéta az egyik legelterjedtebb diéta típus. Valljuk be, a cukor kezdi magát első számú közellenséggé kinőni, vajon mennyire jogos aggályok húzódnak meg a háttérben!

Minden cukor egyszerű szénhidrát, viszonylag könnyen felszívódó, nagy energiatartalmú vegyület, de sokan nem tudják, hogy a cukor gyűjtőfogalom. Sokféle cukor létezik, ezeket nem egyformán érezzük édesnek, és nem egyformán tudjuk emészteni. Gyümölcscukor, tejcukor, szőlőcukor, répacukor, malátacukor, ezek mind más kémiai anyagok, aztán ott vannak még a keményítők, amik szintén szénhidrátok, csak összetettebbek, továbbá vannak az édesítőszerek, pl. a sztívia, aminek az íze édes, de az energiatartalma kicsi. 

Cukorbetegség és elhízás

A cukorbetegek azért óvakodnak a cukroktól, mert inzulin hiányában szervezetük nem tudja lebontani azt, és ezért kénytelenek kordában tartani a cukorbevitelt. Vannak, akik csak a fruktózt nem tudják megemészteni, nekik súlyos tüneteik lehetnek a fruktóz nem megfelő módon történő bomlása miatt. Vannak, akik azért fogyasztanak kevesebb cukrot, mert a túlsúlyosságtól óvják magukat - nagyon helyesen -, hiszen a felesleges cukor a testünkben zsírrá alakul át. Ha a zsírlerakódás már kóros, akkor jönnek a jól is mert szív- és érrendszeri megbetegedések, amik a "civilizált" nyugat lakossága körében a vezető halálok.

A cukor - főleg a szőlőcukor - az agyunk legfőbb tápanyaga, ezért mindenképpen szükség van rá, de nem mindegy, hogy gyorsan felszívódó finomított cukor formájában visszük be, ami később gyors vércukorszint csökkenést is okoz, vagy lassabban felszívódó egyéb széndhidrátok formájában. A szénhidrátforrások közül optimális a gabonák fogyasztása, a finomított cukornál jobb a méz, a gyümölcs és a melasz vagy a barna cukor, noha felszívódási sebessége az onnan bevitt cukornak sem sokkal lassabb, viszont ezek legalább értékes nyomelemeket és vitaminokat is tartalmaznak. Legrosszabbak élettani szempontból a titokban belénk csempészett cukrok, például a kekszekben található fruktózszirup és a kólában foszforsavval elfedett cukor.

A cukor, és általában az édes íz egyfajta függőséget is okozhat, pontosabban tárgya lehet függőségnek, aminek kialakulásáért nem a cukor a felelős, hanem sok más, pl. pszichés és életmódbeli tényező is. 

Gyulladások és a cukor

A fogszuvasodás létrejöttéért is gyakran okoljuk az édes ételeket. A rossz fogak és a sok bevitt cukor között valóban van összefüggés, de nem árt tudni, hogy nem önmagában a cukorbevitel okoz fogszuvasodást, inkább az étkezések közötti folyamatos nassolás. Ha eszünk is cukrot, majd fogat mosunk, akkor kisebb a kockázat. Tudni illik azt is, hogy nem csak a fogak felszínén keletkező savak bontják a fogzománcot, hanem belülről is kivonódhat a kalcium a fogainkból a cukros ételek fogyasztása okán. Ennek magyarázata az, hogy a szervezetünk a kalciumot folyamatosan beépíti és ki is oldja a csontjainkból, fogainkból annak megfelelően, hogy mennyi kalciumra van szüksége. Mivel a cukor bontása során létrejövő savas kémhatás ellensúlyozására szervezetünk kénytelen kalciumot felvenni valahonnan, ezért kezdi kivonni azt a csontokból és a fogakból. Ebből - vagyis a kalcium egyensúly felborulásából - adódik az is, hogy a túl sok cukor minden más gyulladásos folyamatot serkent, köztük az allergiás tüneteket is.