Örömmel tapasztaljuk, hogy vannak ünnepek, amelyek nem kikopnak a köztudatból, hanem inkább új életre kelnek. A Márton-nap is egyre divatosabb, de mi is a háttere az ekkor ünnepelt szokásoknak?
Talán azt mindenki tudja, hogy Márton napján (nov. 11.) libát kell enni, és újbort kell inni. A szokás egyik része - az eszem-iszom - onnan ered, hogy a Középkorban az évet felváltva 50 napos "lazább", és 40 napos szigorúbb, böjtös időszakokra osztották. A Karácsonyt megelőző 40 napos böjt éppen Márton napja után kezdődik, ezért a régiek ezen a napon még belehúztak, és ettek, ittak egy jót a küszöbön álló megpróbáltatásokra való tekintettel. Az újbor is ki szokott forrni erre a napra, azt is illett megkóstolni.
És hogy miért éppen libát? A hagyomány szerint Mártont a franciaországi Tours püspökévé akarták kinevezni, ám ő szerényen elbújt a tisztség elől, de gágogásukkal a libák elárulták búvóhelyét, így nem menekülhetett a titulus elől. De ettől még nem kellene megenni a libákat! A legenda valódi háttere akkor érthető meg, ha a középkori/ókori ember észjárását követjük. A liba inkább szimbólum ebben az esetben is, és a római Mars istenségre utal, ahogy Márton neve is, amely azt jelenti: Marshoz hasonló. Márton nem csak nevében hasonlított a hadistenre, de foglalkozásában is, hiszen eredetileg (római) katona volt. A hagyományos kalendáriumban minden hónap valamelyik istenség védnöksége alatt állt, a novembernek pedig éppen Mars volt a védnöke. De hogy kerülnek képbe a libák? Úgy hogy a vadlibák éppen a két marsos hónapban: márciusban, és novemberben vonulnak, ezért (még természetközeli őseink) Mars madaraiként tartották számon a ludakat.
Ennek tudatában biztosan sokkal jobban fog esni a libacomb és az újbor! Jó étványat!
Tekintse meg étlapunkat, és válasszon egy egészséges ebédet magának akár már holnapra! >>>