Korábbi blogbejegyzéseinkben részletesen taglaltuk a vitaminok különböző fajtáit, hogy Olvasóink eligazodhassanak a sokféle nézet, javaslat és reklám alkotta dzsungelben. A vitaminok és egyéb alapvető tápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír) mellett a szervetlen ásványi anyagok bevitele is rendkívül fontos pillére az egészséges táplálkozásnak. Lássuk, miből, mennyit, honnan érdemes bevinni a szervezetbe, hogy sokáig és egészségesen élhessünk!
Divat, nem divat?
A média gyakran kiemel és felnagyít ezt-azt az egészséges táplálkozás hatalmas mozaikjából, ennek hatására hirtelen mindenki magnézium tartalmú készítményeket kezd vásárolni, majd ha fordulnak a trendek, akkor kalciumot szórunk a levesbe is ilyen vagy olyan formában. Természetesen helyes, ha valaki próbál odafigyelni a táplálkozására, ám nem mindegy, hogy mennyire alaposan tájékozódik az étrend megváltoztatása, vagy egy új készítmény megvásárlása előtt.
Sajnos azt kell hogy mondjuk, hogy indokolt pótolni az ásványi anyagokat, vagy legalábbis odafigyelni az étrendkünkre, mivel bizonyos ásványi anyagok vagy eleve nincsenek jelen a környezetünkben a megfelelő mennyiségben, vagy mostanában kezdenek kifogyni a természet tartalékai, és ezért az átlagos forrásból származó átlagos ételek már nem fedezik a szükségleteinket. Miért van ez így?
Elemek körforgása
A kémiai elemeket az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, ezek kizárólag nukleáris folyamatok révén keletkeznek, ezért vagy bejutnak a testünkbe a táplálékkal a megfelelő mennyiségben és formában, vagy nem.
Az egyes kémiai anyagok állandó körforgásban vannak a természetben. A szén, az oxigén, a víz körforgása jól ismert jelenség, és gördülékenyen zajlik, ám bizonyos anyagok körforgása bonyolult feltételekhez kötődik, vagy maga az ember borítja fel az egyensúlyt. Elsősorban azáltal, hogy az ott található, majd a terményekbe beépülő kémiai elemeket elszállítja más vidékekre a terménnyel együtt, de a visszapótlásról nem gondoskodik, így szép lassan kifosztja a talajt. Ezen a trágyázás sem segít, hiszen a környéken legelésző állatok is ugyanazokat az elemeket építik magukba, amelyek ott megtalálhatók, szintetizálni ők sem tudják azokat. A műtrágyázás segítségével lehetne ugyan pótolni a kiürült ásványi anyag tartalékokat, ám a műtrágyák zöme nem tökéletes, csak bizonyos elemek pótlására szolgál.
Az ásványi anyagokat nem csak az ember de az esővízzel együtt a folyók is elszállítják egyes területekről. Ezért pl. a foszfor és a jód a tengerekben halmozódik föl. Onnan kizárólag tengeri élőlényekkel táplálkozó állatok ürülékével juthat vissza a szárazföldre. Ezért volt a guano, a tengeri madarak ürüléke mindig is értékes árucikk, amelyet hajóval szállítottak messziről a kontinens kikötőibe, onnan pedig a szántóföldekre. Érdekesség, hogy a hegyi patakokban ívó, és ott elpusztuló lazacok tetemei számottevő mértékben járulnak hozzá az alaszkai erdők foszforral és egyéb anyagokkal való ellátottságához. A foszfor sok más feladata mellett a csontjaink fontos alkotóeleme, ezért a fogak és a csontok egészsége érdekében ügyelni kell a fokozott foszforbevitelre.
A jód hiánya a táplálkozásban szintén súlyos következményekkel járhat, pl. depresszióhoz vezethet, ezért is fontos tehát a tengeri halak fogyasztása akkor is, ha távol élünk a tengerparttól. A jódot a múlt század óta a konyhasó sózásával próbálják pótolni, ám az újabb kutatások szerint ez a módszer csak részben oldotta meg a problémát.
Felszívódik, vagy nem szívódik fel?
Hogy mi számít szervetlen ásványi anyagnak és mi szervesnek, már ez is egy érdekes kérdés, hiszen a szóbanforgó kémiai elemek (kalcium, foszfor, vas, jód, magnézium, stb.) csak ritkán jelennek meg elemi formában, legtöbbször szerves vagy egyéb molekulák részeiként jutnak a testünkbe, és eltérő mértékben szívódnak fel attól függően, hogy milyen vegyület részeként juttatjuk be azokat. Tehát hiába fogyasztunk pl. sok vasat, ha az nem szívódik fel az adott vegyületből könnyedén. A növényi eredetű vas pl. nehezebben szívódik fel, mint az állati eredetű vas. A felszívódás másik feltétele, hogy az a szervünk, amely a felszívódást intézi, ép legyen. Ezt legtöbbször a belek intézik, ám ha a bélbolyhaink rossz állapotban vannak valamilyen betegség, fertőzés, öregség, vagy egy antibiotikumkúra miatt, akkor a felszívódás hatékonysága rossz lesz, és kialakulhatnak a hiánybetegségek akkor is, ha bevisszük a megfelelő mennyiséget.
Az is befolyásolja a felszívódás mértékét, hogy mivel fogyasztjuk az adott ásványi anyagot. Pl. bizonyos vitaminok elősegítik az adott elem felszívódását, más anyagok gátolják. A vas felszívódását pl. segíti a C-vitamin, míg a tehéntej akadályozza. A magnézium felszívódását a B6-vitamin segíti, a kálciumot a D-vitamon, érdemes tehát ezeket együtt szedni.
Az egyes ásványi anyagok is gátolhatják egymás felszívódását. A cink pl. szükséges az élettani folyamatokhoz, de akadályozza a vas, a foszfor és a magnézium felszívódását.
Makroelem, mikroelem, nyomelem...
Az egészséges életfolyamatokhoz szükséges ásványi anyagok több csoportba sorolhatók aszerint, hogy milyen mennyiségre van szükségünk belőlük. Ha ezt a mennyiséget nem éri el a bevitel, akkor hiánybetegségek, ha túllépi, akkor pedig mérgezés vagy más betegségek alakulhatnak ki.
A makroelemekből viszonylag nagy mennyiség bevitele szükséges, mivel ezek a testünk tömegének 5 ezrelékénél többet tesznek ki. Ilyenek a foszfor, a vas, klór, kalcium, kálium, magnézium, nátrium.
A mikroelemek a fent említett aránynál kisebb mértékben vannak jelen. Ilyen a cink, fluor, jód, mangán, kobalt, króm, szelén, stb.
A kérdéssel foglalkozó cikkek emlegetnek még nyomelemeket is. Azt gondolnánk, hogy ezek az anyagok még a mikroelemeknél is kisebb mennyiségben vannak jelen az élettani folyamatokban, ám a helyzet az, hogy a tudományos nyelvhasználat sem egyértelműen különbözteti meg a három fogalmat, ráadásul sokszor a pontos élettani szerepük is vita/kutatás tárgya, ezért kár vitatkozni a pontos definíciókon.
Mi a teendő?
- A fentiekből elég tisztán kiderült tehát, hogy az ásványi anyagok kérdése egy fontos, de nagyon összetett, és ezért az átlagember számára homályos területe az élettannak.
Nem javasolt tehát az ásványi anyagokkal bűvészkedni ötletszerűen mindenféle orvosi tanácsot megkerülve. Ne kezdjünk bele mindenféle kúrákba valamilyen interneten olvasott cikk - mint pl. ez - hatására, előbb forduljunk orvoshoz! Sőt arra sincs garancia, hogy az egyik orvos ugyanazt fogja mondani, mint a másik.
- Próbáljuk az étrendünket változatosnak megtartani! Minél többféle alapanyagot használunk, annál kisebb az esély arra, hogy valamelyik fontos alkotóelem kimarad. Környezetvédelmi szempontból szerencsés, ha helyi élelmiszereket fogyasztunk, ám az ásványi anyag bevitel szempontjából indokolt, hogy időnként távoli vidékek terményeit is fogyasszuk.
- A vulkanikus talajok és a tenger gazdagok ásványi anyagokban, ezért az innen származó táplálék is gazdagabb nyomelemekben. Az ásványvizek is megoldást jelenthetnek, sőt, nem csak a táplálékból, de a fürdővízből is felszívódhatnak, ezért a gyógyvizes fürdőkre is gondoljunk, ha a megoldáson törjük a fejünket!
- Lehetőleg olyan forrásból szerezzük be az élelmiszer-alapanyagokat, ahol nem folytatnak intenzív gazdálkodást, vagy nem régóta, mivel az intenzív földművelés kimeríti az ásványi anyagok készleteit.
- Figyeljünk magunkra! Ha érzékeljük, hogy krónikus fáradtság vagy egyéb szokatlan tünetek jelentkeznek rajtunk, akkor előfordulhat, hogy valamilyen ásványi anyag hiányzik az étrendünkből, és azt pótolni kell valahogy!
Tekintse meg étlapunkat, és válasszon egy egészséges ebédet magának akár már holnapra! >>>