|
Az egyik legnépszerűbb magyar regény, a Tüskevár nem csak a tökéletes, klasszikus nyári vakáció ősképe, lapjain nem csak a vad és kalandokkal teli berek elevenedik meg, de a Tutajos és Matula által főzött ételek íze is örökre beivódott az olvasó gusztusába, mintha csak mi magunk is ott falatoztunk volna velük.
|
|
Persze Náncsi néni is jól főzött. Jól esett vasárnaponként kijönni a dzsungelből, lerakni a sáros gumicsizmát, megmosakodni, begyalogolni a faluba, és helyet foglalni a falusi ház fehérabroszos asztalánál. Ott aztán félig beszélgetve, félig hallgatva végigenni a békebeli magyar konyha színejavát az aranyló, cérnametéltes tyúklevessel kezdve, merthogy "Milyen ebéd az, ahol nincs leves?" - kérdezné Náncsi néni, aztán folytatva a rántott csirkével, meg valami tepsissel, amibe lehet mártogatni. Végül a fánk. Persze Náncsi néni konyhájához tartozott az aludt tej is, amit csodaszerként használtak gyomorrontás esetén. Persze a gyomorrontás nem a falusi koszttól lett, hanem a szivarozástól és pálinkázástól, amit Tutajosnak tilos volt kipróbálni, és ezért kötelező. Az igazi jó ételek mégiscsak a berekben készültek, persze halból: compó, vadponty, rák. De a halételek királyát a Téli berekben sikerült megfőzni, pontosabban megsütni: a csukát. Olvasd végig ezzel a szemmel is a Tüskevárt, és akkor rájössz, hogy a nagy gasztrotitok nem feltétlenül az ételreceptekben rejlik, hanem abban, hogy minden ebédhez hozzátapadt a kaland, hiszen 14 éves vagy, vidéken töltesz heteket a szülőktől távol, szűkszavú, kalandos múltú emberek társaságában, hiszen a halat ki kellett fogni, hogy bizonytalan, hogy lesz-e kapás, hogy a tűzhöz a fát össze kellett vadászni a berekből. Bizony, ezek a képzetek fontos részei azoknak az ízeknek, amik a Tüskevárhoz kötődnek az olvasóban, és ha tüskevári ízekre vágyik az ember, akkor hiába süti meg a csukát otthon az indukciós tűzhelyen, nem lesz olyan, mint a berekben, a füstös kunyhó előtt….
